Just a perfect day...

énekli Pavarotti, s persze Lou Reed is, hja, a sajátja, én meg csak linkelni merek itt a jogvédett tartalomra, de legalább megneveztem a szerzőt, előadót.

Akció-reakció, hangzik el a Kóristákban. (Na jó, mozifileknek: Action, Réaction, Les Choristes). Illenék blogolni valami témábavágót.

De körbekerülöm, mint kutya a szőnyeget (Lajka a Földet, stb).

A címről:

• Just a perfect day, csak mert ez nekem nem az. (Fogorvosi örömök, elvesztett buszjegy, nemlétező buszjárat, felesleges utazás, stb, nem nyalogatom tovább a sebeim, bár a számban lévén nehéz elkerülni). Hogy miért Pavarottitól? Később.
• Igen, a címre kattintva optimális esetben elindul a zeneszám (persze a görgővel kattintva vagy egyéb, oprendszer és böngészőfüggő módon el nem veszejtve a blogot az aktuális ablakból — ezt a kevésbé böngészőbarát, de jó szemű olvasóknak szántam)
• Nem csak az lenne a szándékom a címzenékkel, hogy illusztráljam, hangsúlyozzam, ellenpontozzam, stb a mondókám. Időbeli korlátnak is szánom: a zeneszám hosszánál nem kellene tovább tartson a szöveg elolvasása sem. Elmélázhatnék arról, mennyi is az átlagos olvasási tempó és romlik-e, mit tesz ezért vagy ellene e gépújvilág, de más már megtette.

A betűméretekről:

• A normál méretű betűk tartalmazzák a fő szöveget. 
• Az eggyel kisebb méretűek már nem annyira fontosak, de még a témához tartoznak.
• A legkisebbek csak irodalmi munkásságom részét képzik, kihagyhatóak. Mint például ez a mondat, amelyikben az 'írói (vagy irodalmi? szerencsére már nem pontosan emlékszem) munkásság' csurkai mém (sic!, nem rém) örvén remélem, hogy az idei választás inkább nyelvi leleményekben lesz gazdag, mint xenofóbiában, populizmusban, rágalmakban és egyéb (verbális) gazemberkedésben. Nem tudom mire alapozom az optimizmusom.
• Tudom, a jelenlegi sablon (css, smink, formázás) nem tesz különbséget az utóbbi két méret ('kicsi' és 'legkisebb') között, de eljön még az a nap is...

Pavarottiról:

• Kedves bácsi, szépen operál, de amit itt tesz, nekem nemigen passzol sem a zenéhez, sem a szöveghez. Sebaj, én is írtam már érdekesebb bejegyzést. 
• Mégis őt választottam, mert kicsit olyan itt, mint nekem a FreeMind. Végre témához értünk!

FreeMind

Hetek óta itt csücsül a gépemen. Az első találkozásunk (2009.02.16) kínos volt.  Többnyire nem szoktam ám ennyire tudni az első randik időpontját, de gép új világban tetteink naplózódnak. Ráadásul megírtam a htk01 közösségnek emailben is.

Linux alatt a freemind 0.7.1 (Jorg Mueller's Freemind)-ot este próbáltam, de nemigen boldogultam vele (öt percet szántam rá, és ma reggel is egy percet). Az About szerint 2000-2001-es fejlesztés, talán ezért kevésbé kezes bárány, mint a Bubble.us.

Miért nem szerelem első látásra?

• Igényes Finnyás vagyok. Ha nem jövök rá az első percben, nagyjából hogyan kell használni, akkor hajlamos vagyok azt hinni, az eszköz vacak. Persze beismerhetném azt is, hogy én vagyok a béna, de ki szeret ilyesmit mondani magára? Ezért  is vannak a barátaink, nem? :)
• A felhasználói élmény szerény, valamelyest kisebb, mint egy iPhone vagy Nexus One esetén. Igaz, a 2000 körül gyártott mobilokért is csak egyre kisebb használói kör rajong. A link stílszerűen egy független felhasználói élmény tervező blogjára mutat. Újabb szakma, amiről alig tudok valamit, pedig jobban érdekel, mint a műkörömépítés, pedig ez utóbbi OKJ-s szakma, én meg itt állok, szinte munka nélkül, ezért is hízik a blog.  
• A belső leírás or: Documentation, since it's written in American English  – meglep valakit? – természetesen gondolattérképként készült, magával a programmal. Olyan, mint  ha a kezdő nyelvtanulónak egyből egynyelvű szótárat adnék a kezébe: bizonyára jobb, hasznosabb, de elbizonytalanodik tőle a nebuló.
• Ha már gondolattérkép, legyen kövér: meglehetősen egyszerű fába van rendezve a dokumentáció, ami strukturálisan korrekt, de nem illusztrálja  kellően az egyébként elég tágas eszközkészletet. Ez persze lehet előny is, ha van az embernek ideje találgatni, próbálgatni. 
• A dokumentációban lehet keresni Ctrl+F kombinációval, de az a sok levél ellenére nem leltem meg  bennük a pp által megírt Insert és Enter billentyűk használatát. Az én szegénységi bizonyítványom, hogy előbb jöttem rá, hogyan kell szép felhőcskébe foglalni a csomópontot, vagy hogyan kell kövér pirosra cserélni a vékony fekete vonalat, mintsem gyermeket vagy testvért tudtam volna létrehozni egy billentyűvel.

Miért kedvelem mégis:

• Gyorsabb, mint a kattingatós programok. Feltéve hogy tudsz az Enter, Insert, Alt+Enter, stb billentyűkombinációkról.
• Olcsó, mert ingyenes. Persze csak nekem. Akinek az idő pénz, az vesz egy kész megoldást.  
• Open Source. Dalia koromban ez a fogalom még nem létezett, bár akkor is lelkes híve voltam. Amikor élvezetből programoztam, még PC se nagyon volt, de hagyjuk a történelmet, a kor nem érdem, csak állapot.
• Gyorsan, egyszerűen telepíthető Ubuntu alatt. A debiant 1994-ben töröltem a gépemről, azóta sokat fejlődött a világ, én is, miután mégnéztem a talán legritkább pingvinfaj élőhelyét, visszatértem a Unix kebelére, a kis fiatal Ubuntuhoz.
• Nem kell hozzá internet. Ez pl. azért fontos, mert ma majdnem lekéstem a buszomat, mert nem volt internet. (Nem azt, amit egy órával késtem le, hanem egy következőt). Egy újpesti buszmegálló melletti boltban vettem két filmet, s kézzel írtak számlát, ami egy elektromos és elektronikai szaküzletben furcsa. Azt mondták: nincs internet, nem tudnak géppel számlázni. Mindketten örültünk, hogy a számlatömbhöz világosban még áram sem kell. De idő annál több.

Miért kedveli más?

• pp véleményét már olvashattátok.
• Ha a szerdai adásig nem tudtok várni, itt egy FreeMind bemutató:
  Brief video demo of a few basic features and uses of FreeMind
• Egy kép ezer. Szóval: Gugli képtalálatok

Tanulság:

• Iszonyatos mennyiségű HowTo video van a neten, ha decemberben az öt percből kettőt a keresésre szánok, mindenki jobban jár. Nem írom meg a 17-i levelem, s tán ezt a bejegyzés is hamarabb elkészült volna.