2010. február 4., csütörtök

Dance With The Devil - Immortal Technique

avagy a technika szőrdöge: az igéret még szó

Tegnapelőtt felelőtlenül kijelentettem, írok tegnap az xmarksról. Bár oda akartam írni, hogy ha tegnap nem, akkor majd később, mégsem tettem, nehogy a leírt szó mágiája ellopja az erre szánni vágyott időt. És mégis.

Szerecsenymosdatás: a tegnap ráment a munkára, nem jutott időm szórakozni blogolni. Majd tíz éve nem adtam át új szoftvert, már elfeledtem, milyen időrabló és fárasztó tud lenni. Pl. sokkolt, hogy egy fejlesztőcégnél az ósdi és különc, feledni való IE6 -ot használják. Mert az egyik legnagyobb nemcsakmagyar szolgálTatónál ez a szabvány.

Gyors leszek, mert dolgozni kell:
Az xmarks (szül: foxmarks) eredetileg egy Firefox plug-in volt, de szépen kinőtte magát. A leggyakoribb böngészőkbe integrálható. Amikor használni kezdtem, még csak a jelenleg legnépszerűbb böngészőhöz, a Firefox-hoz létezett, de nekem ez pont elég volt. Ma már:


Célja: Könyvjelzők, jelszavak platformfüggetlen szinkronizálása különböző számítógépek között. Az elejét nem magyarázom, ott a Ffox súgó Fogalomtára.

Miért használom:
  • Több iskolában tanítottam, otthon is akadt több gép. Felkészülés közben ezt-azt eltettem volna könyvjelzőbe, hogy az órán gyorsan előkapjam. Most más eszközöket (is) használok, de az xmarks megmaradt.

Mire nem használom:
  • Jelszavak tárolására. Két éve még nem hittem el az akkori ismeretlen plugin-gyártónak, hogy nem él vissza a jelszavaimmal. Most már elhinném neki, de ha milliószámra lehet visa-adatokat lopni, ezt se lehet óriási dolog feltörni. Másként őrzöm a jelszavaim.
  • Könyvjelzők szétosztására. Elvben el tudom képzelni, hogy a diákgépeken feltelepítve a plug-in-t egyszer bejelentkezem mindegyik gépen valami tanári jelszóval és leszinkronizál(tat)om az adott órán szükséges linkek könyvjelzőit, de ez nekem túl körülményes. Különösen, mert - ahogy illik - mindenkinek saját felhasználói profilja van. Egyszerűbb felrakni egy intranetes weboldalra a címeket és kattintsanak rá a nebulók. De pl. egy könyvtári környezetben vagy teleházban, ahol nincs kismillió user profil, el tudom képzelni erre is.
Előnyei:
  • Ingyenes.
  • Könnyen hordozható. Telepítés után - ha hajlandó vagyok legalább ezt az egy jelszót tárolni az adott gépen - automatikusan szinkronizálja a helyi gép adott felhasználójához (hozzám) tartozó jelszavakat a gyártó szerverén lévőkkel. Ha bizalmatlan vagyok, akkor szinkronizáláshoz bekéri a jelszót.
  • Gép újratelepítésekor nem kell a könyvjelzőkre (és jelszavakra) ügyelni. Természetesen bármely böngészőből elmenthetők a könyvjelzők, de ki gondol erre a sokadik összeomlás előtt, ha nem paranoid, rendszergazda vagy régi motoros? Régi szép prePC idők, amikor az oprendszer még ROM-ban volt, a nagygép meg a stáb dolga volt, internet, vírusok pedig majdnem sehol.
  • Megbízható. Eddig sosem hagyott cserben. Ha a szerver halott, legfeljebb nem most, hanem legközelebb löki föl-le a legújabb könyvjelzőim.
  • Egyszerű, "nagyibarát". Ha a felhasználó csak a saját böngészőjében igazodik el és az is több, mit elég neki, pl. nem akar újabb és újabb desing-ú, számára túl bonyolult, újdonász weblapokat megtanulni, akkor ez pont elegendő. Automatára teszed a nagyinak, oszt jól van. Te pedig bejelentkezel a neten a jelszavával, és máris berakhatod neki holnapra egy újabb nyugdíjasklub linkjét. (Ez csak feltevés, az én nagyszüleim nem élték meg a infokommunikációs robbanást.)
Hátrányai:
  • Elvileg egyszemélyes. Persze ha többen használják ugyanazt a jelszót... Lásd fenn: Mire nem használom
  • Csak könyvjelzőket kezel. De azokat jól. Ismeri a tag fogalmát, de - amennyire tudom - nem lehet vele az egyes weboldalakra megjegyzéseket, cimkéket, ragacsokat, ábrákat, animációkat, stb ragasztani. Mondjuk, ez utóbbi előnyként is felfogható, néha rühellem a jópofik diigo public cimkéit. Szerencsére ezek a zajok kikapcsolhatóak.
Most ennyit. Hadd legyen itt pár élőkapocs is:
És egy video: van még kismillió másik is, persze.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése