Coming out

Aki ismeri, az lapozzon. Aki nem, s érdekli, lejjebb megleli a fenti mondat magyarázatát.

Lassúdad felvezetés, biográfia-függőknek

Ezt most kihagyom, pedig egy coming out fontos része lenne a gyermekkor taglalása. Nem emlékszem váratlan fordulatokra, traumahelyzetekre, élveztem a gyerekkorom. Tömeges érdeklődés esetén majd egy másik postban. Inkább nézzétek meg a címadó videót.

Aki még nem aludt el, az most, a nehéz tejszínhab után megeheti a cseresznyét:

Coming out:  I <3 brown paper

A technikával 1998-ban találkoztam. Akkoriban egy francia gyökerű világcég dán leányvállalatának magyar unokájánál, Budapesten dolgoztam. Afféle informatikai luxusprostik voltunk: bődületesen drága, pl. a NASA és a NY Stock Exchange által is használt  Tandem számítógépeket programoztunk az 1959-ben született, '74-ben komolyabb szépészeti műtéten átesett COBOL programnyelven. Ezt a perverziót a bankok még most is jól megfizetik.
Az előző sikeres üzleti évet záró, '98-as ajándék tanulmányi utunkon,  a királyi palota bemutatása és Nobel-díj átadási vacsora közt, de még mielőtt börtönbe zártak volna minket, Stockholmban megtartották az első brown paper session-ünket. A csúcshardveres megoldásokban, verziómenedzselő és  prezentációs technológiákban térdig járó, véres rénszarvassztéktől és kilós lazacszeletektől fáradt csapatot teljesen felvillanyozta ez a pofonegyszerű, hatékony brainstorming (ötletroham?) eszköz. Nem ismertük, pedig van, ahol szinte általános iskolai tananyag. Persze a kreativitást igénylő csapatépítő játékok, a kígyók a páncélszekrényben, vaklabirintus, satöbbi is jók voltak, de ilyesmit biztos sokan csináltatok, és nem  is tartoznak ide.
Nem volt szó copyright-ról, így hát most nektek ingyen leírom a velejét. A kis titkokat majd emelt díjas SMS-ben, vagy egynapos überdrága tanfolyamon osztom meg, csak még nem találtam ki a korrekt módszert :)

Brown Paper  — Csomagolt ötletroham

Hozzávalók max. hét személyre

• Egy vagy több nagy ív barna vagy fehér csomagolópapír
• Több csomag, lehetőleg különböző színű ragacsos papír (pl. Post-It)
• Több színes filctoll vagy ceruza
• Egy nagy asztal, kényelmes padló vagy fal
• Gyurmaragacs
• Igény szerint: vonalzók, radír, szemétkosár, üdítők

 Folyamat

1. Ha már megvan a téma és legalább egy jó kérdés (nem vicc, utóbbi a legnehezebb), a résztvevők  széthajtogatják a nagy lapot, felírják egy-több cetlire a téma megnevezését és felragasztják a lap egyik szélére  – hívjuk ezt a lap tetejének. Azért nem mindjárt a papírra írják, mert menet közben a cím változhat, ne kelljen áthúzgálni.
2. A kérdéseket kimondják, rágódnak kicsit rajtuk, fogalmakat gyűjtenek a témában, ezeket felírják a post-it-ekre. (Mind mapping, ismerős?)
3. A cetliket addig rakosgatják, ragaszgatják, csoportosítják a nagy ív csomagolópapíron, amíg nagyjából konszenzusra nem jutnak abban, hogy ez így valami használható kiindulópont egy későbbi munkához — vagy amíg el nem fogy az erre szánt idő. Érdemes 25-45 perces időhatárt szabni, vagy szétfolyik az egész.
4. Ha a címben meg tudnak egyezni, a címadó cetlit kidobhatják, büszkén felirják a papír tetejére a címet.
5. Ha bizonyos összefüggésekben született konszenzus, a filctollakkal, ceruzákkal lehet szépen rajzolgatni, keretezni, nyilacskákat, buborékokat rajzolgatni a ragacsos cetlik köré. Kellemes meditatív munka lehet.

Utómunkálatok

• Archiválás: A csomagolópapírt feltekerjük, a tekercs szélére felírjuk a témát (dátumot, résztvevőket, kinek mi kell az azonosításhoz) és berakjuk egy sarokba, ahol biztonságosan hozzáférhető a későbbi munkához.
• Feldolgozás: Ha sikerült végére járni az ötletnek, s jöhet a megvalósítás, akkor az ötletelők egyike a jelen nem lévők számára is emészthető formába önti az anyagot. (Összefoglaló, kézikönyv, ajánlattétel, elektronikus dokumentáció, stb. Hamar kiderül, ha csak a részt vevők érezték úgy, feltalálták a spanyolviaszt.) Egy másik csomagolópapírra elkészíthetünk egy demóanyagot is. Látványosabb lehet, mint egy csillivili .ppt

Előnyök:

• Könnyen használható: kevés eszközt igényel, gyorsan tanulható, ezért
• hatékony, nem kell hozzá gép, áram, projektor, stb.
• Könnyen folytatható, tárolható, szállítható (láttam már reptéren is ilyennel szaladgálni üzletembereket, tucatnyi terv könnyebb, mint egy netbook és próbálj meg feltekerni egy whiteboard-ot).
• Bemutató eszközként könnyen befogadható. A közönségnek apró mozgásokat kell tennie, odébb lépni, stb. Egy normál prezentáción a befogadók ülnek: pulzus lassul, oxigénszint csökken, 15 perc múlva a nézők fele alszik. Persze a jó preZENtáció, az más. 

Hátrányok:

• Mint a legtöbb valóban működő brainstormingnál, az ötletelőknek itt is jelen kell lenniük.
• Elvben jól hangzik, hogy alig kell hozzá eszköz, de nem is olyan könnyű jó csomagolópapírt találni. Azért az utóbbi években javult a felhozatal.

Persze ezer més helyen is megtalálható a technika és variációinak leírása, hogy stílszerű legyek, pl. a Business Analysis Blog-ban is.

That's all, folks!

Brown Paper

Reflexió

A második hét második hétindítója tényleg felkerült a htk01 ustream csatornára. Minthogy pp szereti azokat a bejegyzéseket, ahol vizuálisan is megjelennek, ímhol egy churchilli gesztus.

Amiért a fényezésen túl blogolok: Hátha valaki nem ismeri: a fogalomtérkép 0.5-ös változata számomra a Brown Paper Modelling, amit ugyan már tucatnyi éve nem használtam, de akkor verte a megismert kortárs csoportmunkás ötletelő megoldásokat. Gyanítom, most is versenyképes lehet.

Előnye, hogy gyorsan, kevés eszközzel, szinte bárhol használható, csoportos ötletelésnél. Hátránya hogy az eredményt valahogy fel kell dolgozni, mert egy nagyobbacska csomagolópapírt elég nehéz emailbe vagy dokumentumba ágyazni.

De előkészítő ötletelésre nagyon jónak találtuk. Akkoriban a világ egyik legnagyobb konzultáns, informatikai és üzleti tanácsadó cégénél  dolgoztam, futotta csilliárdos gépekre, szoftverekre, s mégis.

A csomagolópapír szerintem jól ötvözhető a fogalomtérkép készítésével, persze nem kell hozzá gép, internet, csak papír, ragacsos cetli, gyurmaragacs és egyéb filléres cuccok és persze jó gondolatok.

fotó: DavidQuick

Just a perfect day...

énekli Pavarotti, s persze Lou Reed is, hja, a sajátja, én meg csak linkelni merek itt a jogvédett tartalomra, de legalább megneveztem a szerzőt, előadót.

Akció-reakció, hangzik el a Kóristákban. (Na jó, mozifileknek: Action, Réaction, Les Choristes). Illenék blogolni valami témábavágót.

De körbekerülöm, mint kutya a szőnyeget (Lajka a Földet, stb).

A címről:

• Just a perfect day, csak mert ez nekem nem az. (Fogorvosi örömök, elvesztett buszjegy, nemlétező buszjárat, felesleges utazás, stb, nem nyalogatom tovább a sebeim, bár a számban lévén nehéz elkerülni). Hogy miért Pavarottitól? Később.
• Igen, a címre kattintva optimális esetben elindul a zeneszám (persze a görgővel kattintva vagy egyéb, oprendszer és böngészőfüggő módon el nem veszejtve a blogot az aktuális ablakból — ezt a kevésbé böngészőbarát, de jó szemű olvasóknak szántam)
• Nem csak az lenne a szándékom a címzenékkel, hogy illusztráljam, hangsúlyozzam, ellenpontozzam, stb a mondókám. Időbeli korlátnak is szánom: a zeneszám hosszánál nem kellene tovább tartson a szöveg elolvasása sem. Elmélázhatnék arról, mennyi is az átlagos olvasási tempó és romlik-e, mit tesz ezért vagy ellene e gépújvilág, de más már megtette.

A betűméretekről:

• A normál méretű betűk tartalmazzák a fő szöveget. 
• Az eggyel kisebb méretűek már nem annyira fontosak, de még a témához tartoznak.
• A legkisebbek csak irodalmi munkásságom részét képzik, kihagyhatóak. Mint például ez a mondat, amelyikben az 'írói (vagy irodalmi? szerencsére már nem pontosan emlékszem) munkásság' csurkai mém (sic!, nem rém) örvén remélem, hogy az idei választás inkább nyelvi leleményekben lesz gazdag, mint xenofóbiában, populizmusban, rágalmakban és egyéb (verbális) gazemberkedésben. Nem tudom mire alapozom az optimizmusom.
• Tudom, a jelenlegi sablon (css, smink, formázás) nem tesz különbséget az utóbbi két méret ('kicsi' és 'legkisebb') között, de eljön még az a nap is...

Pavarottiról:

• Kedves bácsi, szépen operál, de amit itt tesz, nekem nemigen passzol sem a zenéhez, sem a szöveghez. Sebaj, én is írtam már érdekesebb bejegyzést. 
• Mégis őt választottam, mert kicsit olyan itt, mint nekem a FreeMind. Végre témához értünk!

FreeMind

Hetek óta itt csücsül a gépemen. Az első találkozásunk (2009.02.16) kínos volt.  Többnyire nem szoktam ám ennyire tudni az első randik időpontját, de gép új világban tetteink naplózódnak. Ráadásul megírtam a htk01 közösségnek emailben is.

Linux alatt a freemind 0.7.1 (Jorg Mueller's Freemind)-ot este próbáltam, de nemigen boldogultam vele (öt percet szántam rá, és ma reggel is egy percet). Az About szerint 2000-2001-es fejlesztés, talán ezért kevésbé kezes bárány, mint a Bubble.us.

Miért nem szerelem első látásra?

• Igényes Finnyás vagyok. Ha nem jövök rá az első percben, nagyjából hogyan kell használni, akkor hajlamos vagyok azt hinni, az eszköz vacak. Persze beismerhetném azt is, hogy én vagyok a béna, de ki szeret ilyesmit mondani magára? Ezért  is vannak a barátaink, nem? :)
• A felhasználói élmény szerény, valamelyest kisebb, mint egy iPhone vagy Nexus One esetén. Igaz, a 2000 körül gyártott mobilokért is csak egyre kisebb használói kör rajong. A link stílszerűen egy független felhasználói élmény tervező blogjára mutat. Újabb szakma, amiről alig tudok valamit, pedig jobban érdekel, mint a műkörömépítés, pedig ez utóbbi OKJ-s szakma, én meg itt állok, szinte munka nélkül, ezért is hízik a blog.  
• A belső leírás or: Documentation, since it's written in American English  – meglep valakit? – természetesen gondolattérképként készült, magával a programmal. Olyan, mint  ha a kezdő nyelvtanulónak egyből egynyelvű szótárat adnék a kezébe: bizonyára jobb, hasznosabb, de elbizonytalanodik tőle a nebuló.
• Ha már gondolattérkép, legyen kövér: meglehetősen egyszerű fába van rendezve a dokumentáció, ami strukturálisan korrekt, de nem illusztrálja  kellően az egyébként elég tágas eszközkészletet. Ez persze lehet előny is, ha van az embernek ideje találgatni, próbálgatni. 
• A dokumentációban lehet keresni Ctrl+F kombinációval, de az a sok levél ellenére nem leltem meg  bennük a pp által megírt Insert és Enter billentyűk használatát. Az én szegénységi bizonyítványom, hogy előbb jöttem rá, hogyan kell szép felhőcskébe foglalni a csomópontot, vagy hogyan kell kövér pirosra cserélni a vékony fekete vonalat, mintsem gyermeket vagy testvért tudtam volna létrehozni egy billentyűvel.

Miért kedvelem mégis:

• Gyorsabb, mint a kattingatós programok. Feltéve hogy tudsz az Enter, Insert, Alt+Enter, stb billentyűkombinációkról.
• Olcsó, mert ingyenes. Persze csak nekem. Akinek az idő pénz, az vesz egy kész megoldást.  
• Open Source. Dalia koromban ez a fogalom még nem létezett, bár akkor is lelkes híve voltam. Amikor élvezetből programoztam, még PC se nagyon volt, de hagyjuk a történelmet, a kor nem érdem, csak állapot.
• Gyorsan, egyszerűen telepíthető Ubuntu alatt. A debiant 1994-ben töröltem a gépemről, azóta sokat fejlődött a világ, én is, miután mégnéztem a talán legritkább pingvinfaj élőhelyét, visszatértem a Unix kebelére, a kis fiatal Ubuntuhoz.
• Nem kell hozzá internet. Ez pl. azért fontos, mert ma majdnem lekéstem a buszomat, mert nem volt internet. (Nem azt, amit egy órával késtem le, hanem egy következőt). Egy újpesti buszmegálló melletti boltban vettem két filmet, s kézzel írtak számlát, ami egy elektromos és elektronikai szaküzletben furcsa. Azt mondták: nincs internet, nem tudnak géppel számlázni. Mindketten örültünk, hogy a számlatömbhöz világosban még áram sem kell. De idő annál több.

Miért kedveli más?

• pp véleményét már olvashattátok.
• Ha a szerdai adásig nem tudtok várni, itt egy FreeMind bemutató:
  Brief video demo of a few basic features and uses of FreeMind
• Egy kép ezer. Szóval: Gugli képtalálatok

Tanulság:

• Iszonyatos mennyiségű HowTo video van a neten, ha decemberben az öt percből kettőt a keresésre szánok, mindenki jobban jár. Nem írom meg a 17-i levelem, s tán ezt a bejegyzés is hamarabb elkészült volna.

Dance With The Devil - Immortal Technique

avagy a technika szőrdöge: az igéret még szó

Tegnapelőtt felelőtlenül kijelentettem, írok tegnap az xmarksról. Bár oda akartam írni, hogy ha tegnap nem, akkor majd később, mégsem tettem, nehogy a leírt szó mágiája ellopja az erre szánni vágyott időt. És mégis.

Szerecsenymosdatás: a tegnap ráment a munkára, nem jutott időm szórakozni blogolni. Majd tíz éve nem adtam át új szoftvert, már elfeledtem, milyen időrabló és fárasztó tud lenni. Pl. sokkolt, hogy egy fejlesztőcégnél az ósdi és különc, feledni való IE6 -ot használják. Mert az egyik legnagyobb nemcsakmagyar szolgálTatónál ez a szabvány.

Gyors leszek, mert dolgozni kell:

Az xmarks (szül: foxmarks) eredetileg egy Firefox plug-in volt, de szépen kinőtte magát. A leggyakoribb böngészőkbe integrálható. Amikor használni kezdtem, még csak a jelenleg legnépszerűbb böngészőhöz, a Firefox-hoz létezett, de nekem ez pont elég volt. Ma már:

Célja: Könyvjelzők, jelszavak platformfüggetlen szinkronizálása különböző számítógépek között. Az elejét nem magyarázom, ott a Ffox súgó Fogalomtára.

Miért használom:

• Több iskolában tanítottam, otthon is akadt több gép. Felkészülés közben ezt-azt eltettem volna könyvjelzőbe, hogy az órán gyorsan előkapjam. Most más eszközöket (is) használok, de az xmarks megmaradt.

Mire nem használom:

• Jelszavak tárolására. Két éve még nem hittem el az akkori ismeretlen plugin-gyártónak, hogy nem él vissza a jelszavaimmal. Most már elhinném neki, de ha milliószámra lehet visa-adatokat lopni, ezt se lehet óriási dolog feltörni. Másként őrzöm a jelszavaim.

• Könyvjelzők szétosztására. Elvben el tudom képzelni, hogy a diákgépeken feltelepítve a plug-in-t egyszer bejelentkezem mindegyik gépen valami tanári jelszóval és leszinkronizál(tat)om az adott órán szükséges linkek könyvjelzőit, de ez nekem túl körülményes. Különösen, mert - ahogy illik - mindenkinek saját felhasználói profilja van. Egyszerűbb felrakni egy intranetes weboldalra a címeket és kattintsanak rá a nebulók. De pl. egy könyvtári környezetben vagy teleházban, ahol nincs kismillió user profil, el tudom képzelni erre is.

Előnyei:

• Ingyenes.
• Könnyen hordozható. Telepítés után - ha hajlandó vagyok legalább ezt az egy jelszót tárolni az adott gépen - automatikusan szinkronizálja a helyi gép adott felhasználójához (hozzám) tartozó jelszavakat a gyártó szerverén lévőkkel. Ha bizalmatlan vagyok, akkor szinkronizáláshoz bekéri a jelszót.
• Gép újratelepítésekor nem kell a könyvjelzőkre (és jelszavakra) ügyelni. Természetesen bármely böngészőből elmenthetők a könyvjelzők, de ki gondol erre a sokadik összeomlás előtt, ha nem paranoid, rendszergazda vagy régi motoros? Régi szép prePC idők, amikor az oprendszer még ROM-ban volt, a nagygép meg a stáb dolga volt, internet, vírusok pedig majdnem sehol.
• Megbízható. Eddig sosem hagyott cserben. Ha a szerver halott, legfeljebb nem most, hanem legközelebb löki föl-le a legújabb könyvjelzőim.
• Egyszerű, "nagyibarát". Ha a felhasználó csak a saját böngészőjében igazodik el és az is több, mit elég neki, pl. nem akar újabb és újabb desing-ú, számára túl bonyolult, újdonász weblapokat megtanulni, akkor ez pont elegendő. Automatára teszed a nagyinak, oszt jól van. Te pedig bejelentkezel a neten a jelszavával, és máris berakhatod neki holnapra egy újabb nyugdíjasklub linkjét. (Ez csak feltevés, az én nagyszüleim nem élték meg a infokommunikációs robbanást.)

Hátrányai:

• Elvileg egyszemélyes. Persze ha többen használják ugyanazt a jelszót... Lásd fenn: Mire nem használom
• Csak könyvjelzőket kezel. De azokat jól. Ismeri a tag fogalmát, de - amennyire tudom - nem lehet vele az egyes weboldalakra megjegyzéseket, cimkéket, ragacsokat, ábrákat, animációkat, stb ragasztani. Mondjuk, ez utóbbi előnyként is felfogható, néha rühellem a jópofik diigo public cimkéit. Szerencsére ezek a zajok kikapcsolhatóak.

Most ennyit. Hadd legyen itt pár élőkapocs is:

• A gyártó szerint ezek az előnyei 
• Azoknak az almabarátoknak, akik zsebben hordják a szép új világot.

És egy video: van még kismillió másik is, persze.

• ivanwhitemac ékes amerikaisággal elmeséli, mire való e za zegész xmarks.

HipO Thesis - Paranoia chica Pho

Tegnap előkészítettem ezt a postot, hogy ma tudjak dolgozni, s ne "kelljen" írnom.

Szerencsére az ámítógéppel, vagy valami angyallal olyan jó iszonyban vagyunk, hogy ha már túl sok időt töltöttem valami felesleges munkával, akkor áram szűn, szöveg tűn, vagy egyéb móka révén valami elsöpri botorságom durva lábnyomát.

A post kutyafuttában arról szólt, hogy nem értem, mijaza hipotézis, és hová teszik. Ástam kutat, míg a legjobb megfejtést a +iromhelyetted.hu oldalon leltem meg. Szándékosan nem linkelek, mert az oldal néhányak számára esetleg morálisan megkérdőjelezhető céllal készült. Aki rászorul, úgyis megtalálja.

A post stílusára jellemző volt a (megmaradt) cím mögötti videoklip.  Ja igen,  a cím mögött mindig valami szerintem a témához illő klip van. Nem bánom, hogy az enyészeté lett. Enyészet témában Piazzola nálam sokkal szebben ír. Kottát biztosan.

A mai postig istók zicsi dolgozom kicsit, nehogy szembeköpjön valaki a tükörből. 

Ha nem ma, hát holnap írok az Xmarks-ról pár sort.

After The Broadcast (Extended Version)

Énekli BitterOldMen, ahogy a TeCsövön kifér. 
 
Véget ért a HTK01 első magyar első konnektivista első kurzus első adása. Alant megtekinthető. Feltéve, hogy a böngésző leküzdi a Flash animáció lejátszásával járó gondokat és megbírkózik rengeteg párhuzamos nézővel is. Én már leküzdöttem a ustream hibáját: elfelejti lezárni az HTML utasítást, amit a blogger.com nem annyira kedvel. Ezek a profik szerencsére megmondják, mi bántja őket.

Teaser: Egész jó volt. (A de-k lejjebb)

Részletek:

• A kameraszög megfelelő. Szemből unalmas, ahogy egy onleány vagy onfi joggal megjegyezte (nevét feledém, bocsi, fedje a személyiségi jogok jótékony fátyla). Egyetértek, még ha nem is a kameraszögre gondolt. Kulcsi vagy más pszichológusok kijavítanak, ha tévedek, de valaha azt tanultam, a 12-140° közötti beszélgetőszög lehet optimális a meghitt, feltáró, egyenrangú segítő beszélgetésekhez. A híradók szemből nyomják, de ott más a tempó. Erről később. 
• Kulcsi gyakran alig látszott. Gyakran félbevágva létezett, nem csak deréktól felfelé, ami noórmális, hanem a lehajtott fej miatt szemébe lógó haja által amúgy is félbevágott tekintetét a képkivágás is gyakran rejtette. Ami nem baj, ha nem látszik és ha nem ő beszél. Ráadásul a témához illik, hogy a gazdi szerényen háttérbe vonul. Legközelebb jobb lesz.
• A prezentáció szövege hagyott elkalandozni. Mea culpa. Mint ember, tökre megértem a diákjaim, amikor elkalandoznak, nem lehet mindig rám figyelni, egy kamasznak van ezer jobb dolga is, mint figyelni az iskolában. Tanárként az is dolgom, hogy ezt észrevegyem és azonnal levonjam a következtetést: lehet, hogy valamit rosszul csinálok. Na, ez az az előny, amit a ustream a jelenlegi sávszélesség mellett nem tudhat: nem adhat élőképet rólunk. Ez van. Szerencsére a felvételt vissza lehet pörgetni.
• Jó, hogy két beszélő van. Ez bevált a rádiónál, TV-nél is. Amikor az egyik már belegabalyodik a mondókájába, a másik elegánsan kisegíti. Természetesen a kereskedelmi médiáról beszélek, itt nyilván minden flottul ment.
• Kicsit híg volt az anyag. Vagy én vagyok sűrű? Ne legyek oly szívtelen: ez csak egy bevezető előadás volt. Minap néztem egy profi bevezető adást az SMMU-tól. Nagyon ügyes podcast volt, olyannyira, hogy le is loptam mentettem a prezentációjukat képenként. A hang rádióminőségű volt, de a szöveg jó volt: profi előadók, meghívott telefonos vendégek, 1-800-as számon is lehetett kérdéseket feltenni. Kedvet csináltak! Persze a kurzus csak most, csak nekünk 5000 USD helyett 1250. Haha. Ha fizetős online oktatást akarnék csinálni, valahogy így kezdeném. Igaz, náluk sincs kolbászból a kerítés, a webcast.com pluginja csak Windows alatt megy: linux, Mac nem haverjuk.
• Viszont: a htk01 ingyenes kurzus! Reméljük, így is marad. De azért szerintem elbírna az osztalyterem.hu egy paypal logót. Aki nem akar pénzt adni érte, majd nem kattint rá.

Summum:

• Köszönöm az előadóknak a sok munkát, amit beleöltek. Várom a folytatást. Legfeljebb a következő podcastot már nem online nézem. Ezzel elvész a chat varázsa (nem kerülök bele a tévébe), viszont lehet előretekerni.

• Gondolkodom azon, milyen eszközt mutathatnék be. Igazából az oktatásban az ideillőek közül csak a Google eszközeit használom (gMail, gDocs, Picasaweb, sites, Groups, stb) bár most kicsit haragszom rájuk, egyre megbízhatatlanabb a Docs. A többihez vagy a diákjaim kicsik, vagy én. Iwiw-et, Facebook-ot, Twittert csak nagy testvér figyelő szemeként használom, 18 éves kor előtt alig tanítom, eszemben sincs a középiskolásaimat függővé tenni :)