2010. december 1., szerda

Élczekrül - avagy mit kezdjen egy tanár a viccekkel?

̶ Miért volt Helen Keller rossz sofőr?
 
̶ Mert nő volt!
Forrás: ebaumsworld

A fenti vicc persze az álintellektuális, szexista, fogyatékos-viccek jellemző példája. Persze ennek tudatában is lehet, hogy kínnal mosolygunk, esetleg nevetünk rajta, jobb esetben aztán elszégyelljük magunkat. „Értékéből” kicsit levon, hogy Magyarországon Helen Keller neve kevésbé ismert, önéletrajza nem kötelező olvasmány.

Ma felvételről megnéztem Dr Szabó Mónika nagyszerű vitaindító előadását:
Változó nemi szerepek és változatlan nemi előítéletek, avagy: támad a „gender ideológia 
 Az előadás a konnektivista pedagógiai kurzusok (pedonline01) része. 

2010. május 7., péntek

Balance

A Laueinstein ikrek híres rövidfilmje jutott eszembe...

Ezt a blogot leghűségesebb követőimen kívül (ezek a keresőrobotok lesznek, mert a kutyám nem tud olvasni,)  feltehetően csak a htk01 kurzus hajdani résztvevői olvassák, esetleg a legráérősebb tuksi01 kurzustagok. Az értelmezést továbbra is megnehezítem a kusza gondolati ugrásokkal, az olvasást pedig a betűméret váltakoztatásával, bocs, kulcsi.
Természetesen minden — ennek ellenére kitartó — olvasót welkomálok!

A Balance 1990-ben Oscar díjat nyert. A filmbéli öt szereplő együttműködésén múlik a túlélésük vagy túl nem élésük. Amíg senki nem mozdul vagy  a tevékenységek között pontos az összhang, nincs gond. Szerencsére a birtoklási vágy és hatásai kellően feszültté teszik a filmet.
A másik, ami eszembe jutott: Natali 1997-es Cube-ja. A Kocka apró csapdái és szürreális tere, pörgő eseményei és a feloldás hiánya.

Természetesen a tanarurkerem.hu oldalon indult TUKSI01 Drupal sminkmesteri tanfolyamról jutottak eszembe.



A tanfolyam ezen a héten indult (leszámítva persze a korábbi bejegyzésemben bemutatott beharangozót és a Drupal sminket készíteni egyszerű c. vírusvideot).

Miért vágtam bele a kurzusba? Akarok én sminkelni? A gugli szerint igen: amióta napi huszonsok levelet kapok a tanfolyam robotjától, elözönlöttek az ezzel kapcsolatos egysoros hirdetések.
Biztosan akarok én CSS és PHP kódot faragni, napi szinten frusztrálódni az új ismeretek elsajátításához szükséges önmarcang miatt? Nos, magamba nézve: nem, egyáltalán nem akarok kódot faragni, a tölgyet és a cseresznyét jobban kedvelem, azok is kemények, s ha elrontom, még mindig eltüzelhetők. Sajnos vagy sem, tanár vagyok, belső késztetésem mián tanulnom szükséges. Ha már informatikát tanítok, jobb, ha open source trendi vagyok. Különben sem szeretném, ha az ambícióhiánytól kapnék leprát, mint a Donkeyboy megénekelte páriák. :)


De, minthogy a kutyát sem érdekli, ha magamról írok (komolyan, inkább ki is kéredzkedett), végre inkább a kurzusról:

A weboldalon eleinte nehezen találtam meg, amire szükségem volt. A nehézségeimet eleinte a hajlott korom révén gyöpös agyamra fogtam, meg arra, hogy ez még csak a második hazai webes kurzusom. Örülök, hogy nem csak nekem volt ez gond. Majd belejövök.

Az első feladat nem nehéz, hurrá, máris megismertem két számomra új  mockup készítő eszközt. Valójában a mockup szót sem ismertem: az oldalterv szót persze igen.
Minthogy csak öt-tíz évente készítek weboldalt, ilyen eszközökre sosem volt szükségem. Beértem a papír-ceruzával. Az első félóra MockingBird szüttyögés után ismét  elgondolkodtam azon, biztosan előrelépés-e a számítógép a papír-ceruzához képest.
 Persze tudom, aki hetente összehegeszt valami tervet, annak nagyon kell a kopipaszta csodás kencéje, s nem minden ügyfél díjazza a kézi rajzolású terveket. Ennek ellentmondani látszik, hogy a Balsamiq — ami szerintem a MockingBird-nél kezesebb jószág — az olyanmintha élmény kedvéért kézi rajzolásúnak ható effekteket használ.

A második feladat sem, — konkrét oldalelrendezések (csúnyául: layout-ok) elkészítése bár az első adás után kifoghatott volna rajtam, de a második adás sokat segített. A technikai problémák a jövő hétre remélhetőleg megoldódnak. De a lustaságom miatt ma inkább ezt a bejegyzést írtam meg, de istókzicsi sort kerítek a .css-re is.

Blog: Alighanem a kurzus kínálta felületen belül folytatom, másoknak úgysem fontosak ezek a bejegyzések. Csak nekem, haha. A fizetős kurzus miatt az ingyenhét után amúgy is illenék belül teregetni.
A legkövérebb kereső a tuksi01 szóra jelenleg 2360 találatot jelez. A htk01  jelenleg a 16000-nél tart. Behozza-e ezt az előnyt a tuksi01?

Ami különösen tetszett:  A tanfolyam tagjai számára immár nem titok az orda elkészítése sem. :)

2010. április 19., hétfő

Reloaded

A fenti Matrix Reloaded paródia helyett inkább a valóság egy élettelibb szeletéről: TUKSI01

Kulcsi és pp újabb kurzusa — ezúttal az osztalyterem.hu oldal helyett a tanarurkerem.hu oldalon.

Hogyaszondja:



A videoajánló, a weboldal és a tanfolyamvezetők hátteréből kiindulva korrekt szakmai kurzusnak igérkezik. Szakmai, tehát nem elegendő csak az olvasás és írás és az internet használatának ismerete; a tanfolyam sikeres elvégzéséhez ennél valamivel többre van szükség. Sikeres alatt itt a felesleges frusztrációk, vagyis az „én ezt nem értem és hülye vagyok az egészhez” kellemetlen, izzasztó és kiábrándító állapotának elkerülésére gondoltam. 

Tehát a tuksi01  egy konnektivista módszerekkel megtartott Drupal sminkelési tanfolyam lesz. Konnektivista tanfolyam szervezésébben pp és kulcsi egyre inkább otthon vannak, a Drupalban szintúgy. Efelől nyugodtak lehetünk. A többi persze a résztvevőkön múlik.

Ámátőr szinten kicsit konyítok a Drupalhoz, pár éve kisebb-nagyobb sikerrel karistolgatjuk egymást: örököltem már mások által kiinduló lépésként összerakott iskolai weboldalt és kalapáltam össze olyat is, amiért még pénzt is adtak. Hurrá! De nem vagyok profi és a legtöbb gondot számomra a kinézetnek (smink, theme)  a saját — és a megrendelő igényei szerinti — megfelelő átszabása jelentette.

Persze a smink a való életben is nagyon fontos, ezt tudja minden és egyre több férfi, a transzneműek mindig is tudtákBár  a férfiakat  szavaik szerint nemcsak a külcsín, de a belbecs is érdekli, mégis, a sörösüveg felett a csinos nőket lesik a strandon. Ez van. Lehet, hogy hamarosan nálunk is érettségi ajándék lesz az operáció?  
Ma a weboldal olyan hétköznapi eszköz, mint  az autó: a többségnek általában nem elég, ha olvasható és működnek a linkek; az oldalnak szépnek, gyorsnak és izgalmasnak kell lennie, ha ki akar tűnni a tömegből. A SEO szép szó, de a usability-nek szebb a csengése.
Szóval, kíváncsian várom, milyen is lesz  a Drupal Sminkmester (tuksi01) tanfolyam. Aki kíváncsi, csatlakozzon, vagy kövesse a csakmai.blogspot.com blogot. Ez nem lesz nehéz, aki ezt olvassa, feltehetően azért talált ide, mert már rendszeres olvasó. Vagy ezután lesz az. Vagy eltévedt. :)

Végül válasz egy régi kérésre: Időközben előjöttem a farbával: a blogolást Waldorf témában a WaldorfCafe.org oldalon folytatom. De nem túl hatalmas elánnal. Ez csak afféle kicsi farba. Nem volt még időm médiabirodalmat építeni möge :) Nemcsak az előző postra jött megjegyzések és a reklám kedvéért írtam ezt ide, na jó,  azért is, :) hanem, mert az eseménynaptáron túl néha akad ott egy-egy tanítással kapcsolatos post is, mint amit pl. a pesthidegkúti kisérleti epocháról írtam. Természetesen a WaldorfCafe követhető a Facebook-on és a Twitteren is. Ha nem lennének ott, akkor vissza kéne adnom a htk01 oklevelemet, ami nincs is, hisz nem teljesítettem a követelményeket :)


Update:

Időközben a ustream.com-on elhangzott a kurzus élő beharangozója. Az élő adás közbeni szaggatásért valószínűleg nem az előadók a felelősek — vagy nagyon jól tudnak mozdulatlanul, nyitott szájjal hallgatni. A felvétel visszanézésénél érdemes kivárni némi betöltési időt. A ustream jelenleg még kisebb cég, mint a youtube bár már  több, mint hatszor annyian, másfélmilliónyian követik a ustream-et a twitteren.


2010. március 20., szombat

Closing time

Mormogja a legnépszerűbb kanadai bárd, Leonard Cohen, aki ezen a felvételen még 75 éves korában is leénekli a nőkről a ruhát. :)

Feltehetően ez lesz az utolsó htk01 bejegyzésem. S minthogy a blogot csak a htk01 kedvéért indítottam, az előző előző mondatból a htk01 szó talán kihagyható, magát a blogot is becsukom. Írok ezután is, de másról, máshol. Kedvesek  a naplókövetők. Az útinaplómba — minthogy térben nem utaztam messzire — évekig nem írtam semmit, s az utolsó masszívabb bejegyzéssorozat után három évvel beírt bejegyzésemre jött comment szerint még van, aki követ egy  rég befagyott blogot is.
Mi maradt ide, a végére? A sok elmaradt házi feladatot most nem fogom pótolni, ez már bizonyos. Középiskolai tanárként nem szeretek házi feladatot adni: akiket tanítok, kb.  napi 7-8 órát töltenek az iskolában, minek kínozzam őket ilyesmivel? Az  A kis herceg királya szerint bolond az az uralkodó, aki olyan parancsot ad a népnek, amit az magától nem teljesítene. De — minthogy az emlékezetemben lassan húsz éve, az A vihar kapujában óta (pontosabban Akutagava A bózót mélyében-jének olvasása óta) nem mindig bízom, kikerestem a szöveget : „Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet. A tekintély legelső alapja az értelem - mondta a király. - Ha népednek azt parancsolod, vesse magát a tengerbe: föllázad, forradalmat csinál. Azért van jogom engedelmességet követelni, mert ésszerűek a parancsaim.” Hm. Ez kissé másként hangzik, de sebaj.
A kalapokat azért felteszem, megigértem magamnak, hogy használni fogom ezt a módszert. Nosza! Rövid kurzusértékelés.

credit: corredor47 (Carolina Corredor) source: sxc.hu Image ID: 1170319
A google.com a „htk01 -"htk-01"” keresőkifejezésre elsőre közel tízezer találatot ad. Persze nem mind a kurzushoz tartozik. A bing.com csak 292-t, lapozás közben azért a google is visszalép a 300 találat alá. A találatok többsége releváns. Kétszáz felhasználó, kb. 50 aktív tag.
Saját kalappal: Az eszközök közül újként használom a diigo-t, aktívabban használom a google readert. Van, de nem használom a delicuous-t.


Én jól éreztem magam a htk01 során. Igyekeztem nem feszélyezni magam azzal, hogy nem készek a feladataim, sehol egy fogalomtérképem. Nem hiszem ugyan, hogy a konnektivizmus új oktatási paradigma lenne, de ez nem zavar, legyen ez az én bajom :) Szórakoztattak a kedves, amatőr hibák is – egy olyan játszótéren voltunk, ahol nem lehet kiesni a hintából.
S nem jól éreztem magam, mert kevés időt tudtam rászánni a kurzusra, sokkal kevesebb eszközt tudtam kipróbálni, kevesebb feladatot tudtam megoldani, mint szerettem volna. 

Ha tudnám, számomra mi volt a kurzus megkezdésének célja, konkrétabban tudnék ellenérezni :) No, de komolyan: vegyük csak a kitűzött célokat.
  • Hogyan használhatjuk fel az internet lehetőségeit arra, hogy nagyságrendekkel hatékonyabban tanuljunk, kutassunk és megnyilvánuljunk?” — valamit elronthattam, ezt a célt nem sikerült elérnem, még ha a nagyságrend szót hétköznapi és nem tudományos értelemben használom is.
  • Mi a hálózat-alapú tanulás?” — aki nem tudta, megérthette, megsejthette, aki tudta, az meg elmondhatta.
  • Milyen kollaborációs eszközök révén formálhatjuk a tudásanyagunkat?” — valami kis fogódzót kaptunk, bár valójában csak egy google táblázat készült el, az e-book nemigen kollaborálódott.

Érdekes blogokat olvashattam egy rakás érdekes embertől. Kipróbálhattam néhány új eszközt. Írhattam néhány bejegyzést. Jól szórakoztam. Kell ennél több? (Nem veszem vissza a fekete kalapot, ami szerint persze kellene.)

 
Igen! Szereztem új ötleteket, megismertem új eszközöket és felelevenítettem néhány régi módszert! Rajtam keresztül biztosan változik a kurzus hatására a munkám hatékonysága is (remélem, pozitív irányban :) — de, hogy ne csak a levegőbe beszéljek: pl. ismét előkaptam a régóta polcon porosodó Kooperatív tanulás könyvemet, hogy újfent kipróbáljak belőle valamit. (Egyelőre nem nagy sikerrel, de nem adom fel :)






Végül beillesztek egyetlen videót a sok közül, amiket a kurzus alatt kiválogattam a később meg nem írt htk01 blogbejegyzéseimhez. A többi merüljön feledésbe. (Ez is csak a feledés szó miatt került ide, hisz már a nosztalgia sem a régi :)

2010. március 13., szombat

Szemlesütve

Eric Mazur harvardi fizikaprofesszor nyilvános 'gyónása'. Sohasem késő belátni hibáinkat a tanítás terén. The more you confess, the more books you will sell.


Kitöltve a levelezőcsoportban kulcsi által közzétett kérdőívet, szembesülhettem a következő tényekkel:

Szakirodalom elolvasása: A kurzus kedvéért csak a Behálózvá-t  olvastam el,  a Tréfál, Feynman úr?-t Feynmant már régebben, legyen: 1,5 / 8
Melyik feladatokat végezted el?  Szakirodalomról nem blogoltam, LinkedIn ok, diigo pipa (az egyetlen terület, ahol én voltam a legaktívabb, megvállveregetem magam),  fogalomtérkép almás, e-book nem ellenzem, twitter óvatos használat, Wikipedia.hu ok, kb két éve tag vagyok, bár tagság nélkül is javítgattam már, a konnektivista szócikkek terén óvatos visszafogottsággal mozgok, aki nem tud arabusul..., netokratákról nem írtam ha esetleg az is lennék, erről nem illik beszélni :),  színes kalapok remélhetőleg a következő postban, mások érdemes bejegyzéseinek kiemelése elmaradt (sajnos nem olvastam mindent, anélkül nem döntenék). Hát, ez kissé sovánka. 

Mely cikkeket olvastad el az első X hét ajánlott irodalmából? 1., 2., 4. Egyiket sem, illetve 3. Karinthyt már jó régen is, jó volt újra elolvasni, köszi.
5.  Csermelyt többször, Ilich, részben. Végre valami. 

Ezek szerint az ajánlott irodalmat erősen hanyagoltam. A 'sovánka' jelző erős túlzás lenne. Nem baj, a betűk megvárnak, ha kell, tudom hol keressem ezeket a cikkeket. Amikor lekerülnek az osztalyterem.hu oldalról, talán még meglesznek a levelezésemben. Márpedig előbb-utóbb  minden más helyre kerül, hiába sejtjük pl., mi van Mózes kőtábláin, az eredeti médium helye ismeretlen.  Tapasztalataim szerint öt évnél régebbi emailekhez csak nagyon ritkán nyúlok hozzá, pedig a sajátjaim nekem is megvannak, nem csak a CIA-nek.

Webináriumokat, hétbeharangozókat félig néztem, de inkább rádióadásként hallgattam vagy sehogy, nem vagyok egy TV-néző típus, bocsika. :) Ha élőben nem ment, utólag belenéztem mindbe, de keveset néztem-hallgattam végig. Nekem túl hosszúak voltak. Sok éve nincs TV-m, elszoktam tőle.


Penitenciaként végighallgatom a cím mögötti, lentre is beszúrt, 80 perces előadást. Esetleg részletekben. Ha másnak ez túl hosszú vagy érdektelen, akkor marad a Gyóntatóautomata. Rövidebb és viccesebb is.


Köszönetnyilvánítás

"Acknowledge the rap" – énekli Masta Ace a Disposable Arts lemezén. 
Mindenkinek van mit megköszönnie.
 
Minap kulcsi megkérdezte, hogy tudok-e említeni tanulói múltamból emlékezetes, pozitív tanári példát? Persze! hangzott magabiztos válaszom, de amikor kamera előtt is feltette a kérdést, mégsem sikerült valami pozitívra a kép. Hja, az arcom  nagy, az emlékezetem pedig... :)

Mielőtt a profikról beszélnék, valami, ami fontosabb: köszönöm a szüleimnek, hogy szeretetben  felneveltek. Számukra nem kellett bizonygatni, hogy a nevelés elsődleges helye a család, nem az óvi és az iskola.

Kezdjük az ovival: szerintem az óvónők a legfontosabb tanárok.  A tanulási folyamatban magasabb osztályfokon egyre nagyobb a diák szerepe és egyre kevesebb a tanáré. Pp-hez hasonlóan én sem ismertem meg a volt óvónénimet. Pár éve a bátyám gyermekeivel mentem locsolkodni, s családjuk meglátogatott ismerősei között volt az óvónéni — nálam néhány évvel fiatalabb — lánya is. Nem ismertem fel az édesanyját.  Köszönöm az óvónénimnek hogy nincs miért emlékeznem rá: úgy vélem, jól végezte a munkáját. :)

Általános iskola: Az első két év tanítónénijének nevére sem emlékszem. Úgy emlékszem, szerettem: bizonyára jól végezte a dolgát ő is. Most  — emlékezetem támogatandó — megkerestem a bizonyítványom. Pálinkás Imréné volt a tanítónő, bizonyára volt keresztneve is, amire sajnos nem emlékszem. A 4. osztályos tanítónőm is jó szakember volt, igazán megérdemli hogy ideírjam a nevét: köszönöm, Kobza Róza néni. Visszatekintve úgy látom,  sok átlagos, de csak néhány  kiemelkedő tanáregyéniség volt az iskolában, vagy csak az én gyermekkori  megfigyelésből táplált emlékezetem hálátlan? Persze emlékszem a tanárokra, ki miben volt jó, s arra, ki miben volt rossz. Ha a végeredményt nézem (a tükörben, reggelenként),  önhittebb pillanataimban úgy gondolom, nem végeztek rossz munkát. A hibáimért én vagyok felelős, az erényekben szívesen osztozom :) Emlékeim szerint a fizika és a matematika tanáraim jó tanárok voltak, hála nékik. Pl. sose voltam jeles matekos (vagy magasan volt a léc?), ált. isk. 5.-től kezdve félévkor hármas, év végén négyes voltam,  e fura 'szokást' egészen érettségiig megőriztem. Sőt, az akkori érettségi rendszer részeként lett egy hármas és egy négyes matek érettségi eredményem is, a bizonyítványba pechemre a közepes került. A matektanárom, Kató néni számomra legnagyobb erénye, eredménye az volt, hogy  én, a bizonyítványok szerint jó (majd mindig 4,6-es átlagú) tanuló az átlagrontó eredményeim ellenére sem utáltam a matekot, sőt, szerettem. Bizonyára nagy szerepe van abban, hogy  — na jó, elfogadom, közepesnél kicsit jobb matekosként később jó eredménnyel be tudtam fejezni a programtervező matematikusi szakot.

Középiskola: Voltak rossz, jó és kiemelkedően jó tanáraim. Voltak köztük jó és rossz emberek. Lehet, hogy a jó tanársághoz nem elengedhetetlen a jóemberség,  én nem szeretnek  rossz emberként jó tanár lenni, az már csak ambíció, hogy rossz tanár sem szeretnék lenni. Most átnézve a bizonyítványom, csakis matekból voltak közepes jegyeim (s negyedikben az Írásbeli munkák külső alakja nevű izéből), de ettől függetlenül — ennyi rizsa után, végre — matematikatanáromnak, osztályfőnökömnek a nevét szeretném először leírni: Kmetykó Andrást szerettük a korrekt és jó tanításáért; és kamaszos lendülettel utáltuk osztályfőnöki következetességéért. Szaktanárainkat, Bíró Jánost és Márkus Jánost és feleségét, Emmát szerettük szaktudásukért,  odafigyelésükért, humorukért, következetességükért és azért, mert tudták, mikor engedhetik lazára a gyeplőt és mikor kell visszafogni a csikók futását. Sajnos — talán a tantestülettől, mint közösségtől való erős különbözőségük miatt  (, vagy a megélhetési gondok miatt?) távozott  — kedvelt szaktanáraink nélkül érettségiztünk, s velünk együtt osztályfőnökünk is távozott az iskolából. Köszönjük, tanárnő, tanár urak. Ööö, a köszönet leírásakor nem a távozásra, hanem a tanításokra gondoltam. Persze, mi nem az? :)


Egyetem: Ahogy bármelyik egyetemünkön, az enyémen is nyüzsögtek a középszerű előadók, (s legyünk őszinték, bármennyire kedveljük is intézményeinket, a magyarországi egyetemek csak szelíd jóindulattal tekinthetők a közzétett akadémiai és népszerűségi rangsorokban kiemelkedőnek, nem hogy világszerte, akár csak Európában is.  De nem ez a téma és feltételezem, hogy a nagy, híres egyetemeken is gyakori a bennragadt, közepes szakember, végtére az átlaghoz kellenek átlagos és átlag alatti teljesítmények is,) ugyanakkor számos jó kutató is akadt, s voltak a testületben zseniális koponyák és kiváló tanárok is. (De ez még a múlt évezredben történt, akkor még másként hívták az egyetemet , ma már biztos minden szép és jó.) Csak a legjobbakat említvén: Dr. Arató Mátyás professzor úr  nagyszerű személyisége, finom humora és példás tanári hozzáállásán keresztül megkedveltette velem a differenciálegyenletrendszereket, amiket azóta is csak 'fejben', s nem papíron tudok  megoldani: a jegyem elégséges lett, s továbbra sem tervezek interplanetáris útvonalakat, de a labdát többnyire elkapom: ami végülis alkalmazott magasabb matematika. Köszönöm, professzor úr. Tusnády Gábor — fél év alatt bebizonyította számomra: a statisztikát nem azért nem szerettem, mert nehéz, száraz és unalmas, ráadásul mindenféle rossz célre felhasználható, hanem mert korábban rosszul közelítettem meg. A korábbi gyakorlatvezetőm nem mutatta meg azt a vékony ösvényt, amin keresztül karcolások nélkül lehet kijutni a tisztásra (, statisztásra, statisztikásra).  Lehet, hogy ő sem ismerte, tán  vastagabb volt a bőre, netán egyszerűen jobb matekos volt, mint tanár. Rövid vendégtanítása alatt megmutatta, hogy ez olyan izgalmas szakterület, amely nélkül a legtöbb tudományterület nehezen boldogulna — nem beszélve a bulvárlapokról. :)
Személyes sztárom Dr. Juhász István volt, minden tárgyát felvettem. Megmutatta, milyen, ha a magas szakmai igényességhez a legújabb szakmai fejlesztések alapos elemzése társul, s hogyan lehet egy nagyelőadónyi — időnként érdektelen  egyetemi — hallgatóság többségének figyelmét fenntartani. Köszönöm, Pici. Fura, hogy — miután '95-ben az akkor még  szinte kísérleti fázisban lévő objektumorientált adatbázisokról és a tervezés alatt álló SQL3 szabványról írtam a diplomamunkám, — az első igazán nagy adatbázist az ország akkori legdrágább hardverein, nem sokkal az ezredforduló előtt, a majd' negyven éves COBOL nyelven kellett megközelítsem. Hehe. Az élet igazán szórakoztató, ha tudunk magunkon is nevetni.
De hogy ne csak a természettudósokat sztároljam: nagyon élveztem Dunkel Norbert kiváló zeneesztétikai féléveit;  ragyogó előadó, kiemelkedő tanár, zseniális inspirátor volt. Köszi, Norbi.

A tanárképzést már ebben az évezredben végeztem, s ott is  találkozhattam kiváló tanárokkal. Nem emelnék ki senkit: minden magyar és külföldi tanártól, előadótól bőven lehetett tanulni; ismereteket, tudományt, módszertant, emberséget. A művészeteken keresztül nemcsak módot és teret adtak a személyes fejlődéshez, a sokoldalú emberi kiteljesedéshez, hanem érzékeltették, — személyes példájukon keresztül kimondatlanul demonstrálták, milyen kvalitásokra, képességekre és elhivatottságra van szüksége a mai tanároknak is. Itt csak négy éve diplomáztam, túl friss az emlék, majd tíz év múlva visszatérek rájuk is. :)

2010. március 7., vasárnap

Sir Ken Robinson: Do Schools Kill Creativity? (2006)

Szórakoztató volt Sir Ken Robinson előadása. Ez az első szó, ami a megtekintése utáni reggelen eszembe jutott róla. Új dolgokat nem hallottam benne, nem is igazán tudtam, mitől lenne ez egy "must see" előadás. Ma reggel a kalapos dobozaim közt meglett a sárga is, csak ezért írok.

Kezdetben kicsit fanyalogtam. Jól van: ismert dolgokat hallok, szimpatikus embertől, szórakoztató előadásban. Kellemes szombat esti program. Na és? Mikor jön az iránymutatás, a javaslat? Pár perc  után persze rájöttem, ilyesmi nem lesz. Aztán szerencsémre egyszer megmutatta a kamera a közönséget is. Hoppá. Ezek nem tanárok.
Emiatt ma utánanéztem az előadóknak és a helyszínnek: Technology, Entertainment, Design
Egyből megenyhültem: Mégiscsak helyén való, nagyjából korrekt, szórakoztató, gondolatébresztő, időnként provokatív előadást láttam. Helyén való, mert egy magas publicitású helyszínen kimondta, hogy a király meztelen. Négy évvel később, másfél kontinenssel odébb is vitát kavart közöttünk, tehát gondolatébresztő, provokatív. Nagyszerű! Nagyjából korrekt, mert a témáról Robinson sokkal többet tud, mint amennyit itt elárult; pl. tényleg vitatható, minden megszületett gyermek tehetséges-e? (Szerintem igen, de én idealista vagyok.) Egyáltalán, mi a tehetség? (Többféle definíció, a tehetség fogalmának kutatása több életpályányi időt igényelne, mégse várhatom el egy húszperces előadástól). Czeizel Endre pl. kardoskodik a tehetség szó mellett a tálentum szó használatáért. Utóbbi  számára a megvalósított tehetséget jelenti. Igaza van, tényleg vicces olyasmit hallani: Kodály Zoltán tehetséges zenepedagógus volt.
Amennyire látom, a TED pont az ilyen előadásokra való. Tovább gondolni érdemes ideák nyilvános felvetése. Örülök hogy az osztályteremben is előkerült ez a fórum.

Nem mindenki tanít. S a tanárok sem mindig érzékelik, ismerik (el) a Robinson által felvetett meglátásokat. A felnőttek, akiket nem zárt szellemi kalodába az oktatási rendszerük (kevésbé fellengzősen: akikre passzolt az iskolájuk, vagy annak ellenére is ki tudtak bontakozni), esetleg nem látják, mennyi tehetséges, csillogó óvodásból lesz szürke felnőtt. Akik beszürkültek, még ritkábban keresik emögött az oktatási rendszer és a társadalom hibáit.
Esetleg legyintve ennyit mondunk: ugyan, pár értelmiségi nyavalyog, de hát mi is felnőttünk, vagy nem? De. Hogyne. És mindannyian élveztük az iskolát? Tiszteltek minket a tanáraink? Pontosan azt kaptuk, amire szükségünk volt? Lehet, hogy hasznosabban is eltölthettük volna azt a tíz-húsz évet, amit az ovikban, iskolapadokban, egyetemi előadókban töltöttünk? Talán, de ez persze spekuláció. Elvégre ott töltöttük.

Kb. tíz éve gondolkodom ilyesmin (oktatási rendszer hatásai). Ahogy a régi vicc mondja: Igen, van véleményem, de nem értek vele egyet :) Ha kiforrott, s publikálni érdemes, talán részletesebben is blogolom.

2010. március 1., hétfő

Mindent bele!

Énekli Matsumoto Rica s nem Rica Matsumoto, ahogy a Wikipedia állítja.

Nem a Wikipedia megbízhatóságával akartam kezdeni, de így sikerült. Miért mondjuk mi, tanárok, hogy a diákok ne bízzanak a Wikipediában?
  • Nem azért, mert mi, okosemberbácsinénik már öregek vagyunk, s félünk az egértől.
  • Nem azért, mert pénzel minket az Ænciclopedia Britannica és az MTA.
  • Nem (csak) szakmai féltékenységből, mert nem mi találtuk ki a spanyolviaszt, a Web2-t, a Wikipediát.
  • Hanem mert a Wikipedia még most, tízéves korában is gyakran megbízhatatlan, ellenőrizetlen. A közösségi szerkesztés és a címszavak robbanásszerű szaporodása majdhogynem lehetetlenné teszi a gondos lektorálást. Szerencsére az utóbbi időben – s végre nem csak az angol nyelv esetén  – a szerkesztők igyekeznek erre is figyelni. De pl. a magyar wikipédiában továbbra sincs Criticism of Wikipedia  szócikk. Tudom: írjam meg.
  • Amennyire látom, a tizen-huszonévesekben gyakran nem elég erős a forráskritikai érzék és – különösen egy számukra ismeretlen (szak)területen – nem védettek a jószándékú félreinformálás ellen. Ez ellen én sem vagyok védve. Mindig elmondom az újságírók és jogászok alapvetését: egy forrás (tanú) nem forrás. De a fiatalok gyorsak, s a net mindannyiunknak az azonnali infotainmentedutainment kielégülés illúzióját nyújtja. 
  • Kicsiny nyelv a miénk. A Wikipedia szócikkeink – összehasonlítva az angol, német, francia bejegyzésekkel – gyakran soványkák, de a diák nem áll neki idegen nyelven a szócikknek, mert siet/nem érti/nem tartja fontosnak.  kicsiny nyelv a miénk, de nem ennyire. Állítólag (Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító, ELTE docens szerint) a kontinensen középnagyságú a magyarul beszélők száma. Az EU nyelveinek nagyobb részét a magyarnál kevesebben beszélik. (Az EU hivatalos nyelvei, betürendben: angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén. A magyar, a maga 14,5 millió beszélőjével négy országban hivatalos nyelv, ebből 3 EU-tag. Szlovákul pl. 5,6 milliónyian, lettül csak 1,6 millónyian beszélnek. Ha hihetek a Wikipédiának.)
Mindezzel nem azt állítom, hogy a Wikipedia nem jó. Én is használom, felkészüléshez és akár a tanórán is. I <3 Wikipedia. De le a fekete-fehér kalapokkal ,éljen a kikericssárga: a szócikkeket lehet fikázni, lehet újakat írni, de még jobb, ha a meglévő szócikkek hibáit javítgatjuk. Olyan területen, amihez tényleg értünk. Én tavalyelőtt ezt a stratégiát választottam. Másrészt kiváncsi vagyok, idén rácuppannak-e a pártok egymás szócikkeinek szétdúlására. A külpolitika terén már tavaly, vagy még régebben megkezdődött a szórakodás.
De, ha már itt tartok: A net tele van fehér foltokkal. Minap kerestem a neten anyagot az R-35 és R-55 számítógépekről. Alig találtam valamit. (Na jó, csak pár percig kerestem, én is türelmetlen vagyok, nem csak a diákok, de erről máskor): Egy cseh videot (azt is az Ural-2-ről), egy rövid visszaemlékezést. Mondhatni, rosszul kerestem, illetve vakfoltot leltem. Pedig az R sorozat évtizedeken át az itthon hozzáférhető csúcstechnológia volt, s mégse leltem öt perc alatt anyagot, pedig éveken át programoztam ilyen gépeket. Total Recall in 7 minutes. (Akinek ez hosszú, van öt másodperces verzió is)

Szóval, nem erről akartam írni ma. Nem is arról, miért nem írtam két hétig. Blame Canada, énekelhetném (nullkaraoke verzióban is), de Robin Williams jobban mozog, de nem a South Park, hanem egy hétig a pénzkeresgetés, később a hivatás, továbbá Goethe, Faust és a magyar kortárs építészet tanulmányozása volt az én kanadám.

Valamit a netokráciáról, a tanításról, a hálózatokról és a kiteljesedett emberré válásról, a beszéd felgyorsulásáról és a nyelv elszegényedésének párhuzamáról, akartam írni, de szerencsére elfeledtem. Így nekem megírnom, nektek elolvasnotok nem kell. Ha fontos, majd előjön. De csak morzsák maradtak az agyamban és a diigo listámon. Ja, végre lett del.icio.us accountom, ami külön usability mese lehetne (hogy minek ehhez Yahoo account? hogy még egy szállal kötődjek a Microsoft világhoz?), de hagyjuk.
Ja, igen, twitter, twiddeo és tanítás. Majd legközelebb. Őszentsége, a Dalai Láma  a a webcastokon túl után már a Twitteren is (a chilei földrengéssel kapcsolatos részvétnyilvánítása egy nappal a sajtóközleménye után ért oda a honlapjára és a Twitter oldalára. Van még hová fejlődni, a webfaragók nem dolgoztak a hétvégén), avagy egyházak és alternatív média.
Akkor csak behajigálok néhány linket, s úgy tűnhet, haladtam is. Néha azt hiszem, valami ilyesmit tanítanak az onlány újságíróknak. Persze egy kis összekötő szöveg nem ártana, de majd máskor. Ismét csak rosszul osztottam be az időmet. Back2work.

ONLINE Social Network Acceleration Program - Twitter - Facebook - LinkedIN 201 Van, ki még mindig nem tudja, mire jó a Twitter, Facebook, LinkedIn? Folyton ezt kérdezgetik tőletek? Küldjétek el nekik ezt a linket, s hajrá.


Például így használják a Twittert a tantárok. Öööö, mire is? A fontosabb rész a második percnél van: Biztonsági és adatvédelmi megfontolások. (Lásd még: pleaserobme.com)

S ne maradjon ki a napi demagógia sem: Tán legközelebb arról írok, miért a palatábla a WHO oktatási túlélőkészletének a része, miért nem az interaktív tábla, a notebook és a szélessávú net.

2010. február 15., hétfő

Coming out


Aki ismeri, az lapozzon. Aki nem, s érdekli, lejjebb megleli a fenti mondat magyarázatát.

Lassúdad felvezetés, biográfia-függőknek

Ezt most kihagyom, pedig egy coming out fontos része lenne a gyermekkor taglalása. Nem emlékszem váratlan fordulatokra, traumahelyzetekre, élveztem a gyerekkorom. Tömeges érdeklődés esetén majd egy másik postban. Inkább nézzétek meg a címadó videót.


Aki még nem aludt el, az most, a nehéz tejszínhab után megeheti a cseresznyét:

Coming out:  I <3 brown paper

technikával 1998-ban találkoztam. Akkoriban egy francia gyökerű világcég dán leányvállalatának magyar unokájánál, Budapesten dolgoztam. Afféle informatikai luxusprostik voltunk: bődületesen drága, pl. a NASA és a NY Stock Exchange által is használt  Tandem számítógépeket programoztunk az 1959-ben született, '74-ben komolyabb szépészeti műtéten átesett COBOL programnyelven. Ezt a perverziót a bankok még most is jól megfizetik.
Az előző sikeres üzleti évet záró, '98-as ajándék tanulmányi utunkon,  a királyi palota bemutatása és Nobel-díj átadási vacsora közt, de még mielőtt börtönbe zártak volna minket, Stockholmban megtartották az első brown paper session-ünket. A csúcshardveres megoldásokban, verziómenedzselő és  prezentációs technológiákban térdig járó, véres rénszarvassztéktől és kilós lazacszeletektől fáradt csapatot teljesen felvillanyozta ez a pofonegyszerű, hatékony brainstorming (ötletroham?) eszköz. Nem ismertük, pedig van, ahol szinte általános iskolai tananyag. Persze a kreativitást igénylő csapatépítő játékok, a kígyók a páncélszekrényben, vaklabirintus, satöbbi is jók voltak, de ilyesmit biztos sokan csináltatok, és nem  is tartoznak ide.
Nem volt szó copyright-ról, így hát most nektek ingyen leírom a velejét. A kis titkokat majd emelt díjas SMS-ben, vagy egynapos überdrága tanfolyamon osztom meg, csak még nem találtam ki a korrekt módszert :)

Brown Paper  — Csomagolt ötletroham

Hozzávalók max. hét személyre
  • Egy vagy több nagy ív barna vagy fehér csomagolópapír
  • Több csomag, lehetőleg különböző színű ragacsos papír (pl. Post-It)
  • Több színes filctoll vagy ceruza
  • Egy nagy asztal, kényelmes padló vagy fal
  • Gyurmaragacs
  • Igény szerint: vonalzók, radír, szemétkosár, üdítők
 Folyamat
  1. Ha már megvan a téma és legalább egy jó kérdés (nem vicc, utóbbi a legnehezebb), a résztvevők  széthajtogatják a nagy lapot, felírják egy-több cetlire a téma megnevezését és felragasztják a lap egyik szélére  – hívjuk ezt a lap tetejének. Azért nem mindjárt a papírra írják, mert menet közben a cím változhat, ne kelljen áthúzgálni.
  2. A kérdéseket kimondják, rágódnak kicsit rajtuk, fogalmakat gyűjtenek a témában, ezeket felírják a post-it-ekre. (Mind mapping, ismerős?)
  3. A cetliket addig rakosgatják, ragaszgatják, csoportosítják a nagy ív csomagolópapíron, amíg nagyjából konszenzusra nem jutnak abban, hogy ez így valami használható kiindulópont egy későbbi munkához — vagy amíg el nem fogy az erre szánt idő. Érdemes 25-45 perces időhatárt szabni, vagy szétfolyik az egész.
  4. Ha a címben meg tudnak egyezni, a címadó cetlit kidobhatják, büszkén felirják a papír tetejére a címet.
  5. Ha bizonyos összefüggésekben született konszenzus, a filctollakkal, ceruzákkal lehet szépen rajzolgatni, keretezni, nyilacskákat, buborékokat rajzolgatni a ragacsos cetlik köré. Kellemes meditatív munka lehet.
Utómunkálatok
  • Archiválás: A csomagolópapírt feltekerjük, a tekercs szélére felírjuk a témát (dátumot, résztvevőket, kinek mi kell az azonosításhoz) és berakjuk egy sarokba, ahol biztonságosan hozzáférhető a későbbi munkához.
  • Feldolgozás: Ha sikerült végére járni az ötletnek, s jöhet a megvalósítás, akkor az ötletelők egyike a jelen nem lévők számára is emészthető formába önti az anyagot. (Összefoglaló, kézikönyv, ajánlattétel, elektronikus dokumentáció, stb. Hamar kiderül, ha csak a részt vevők érezték úgy, feltalálták a spanyolviaszt.) Egy másik csomagolópapírra elkészíthetünk egy demóanyagot is. Látványosabb lehet, mint egy csillivili .ppt
Előnyök:
  • Könnyen használható: kevés eszközt igényel, gyorsan tanulható, ezért
  • hatékony, nem kell hozzá gép, áram, projektor, stb.
  • Könnyen folytatható, tárolható, szállítható (láttam már reptéren is ilyennel szaladgálni üzletembereket, tucatnyi terv könnyebb, mint egy netbook és próbálj meg feltekerni egy whiteboard-ot).
  • Bemutató eszközként könnyen befogadható. A közönségnek apró mozgásokat kell tennie, odébb lépni, stb. Egy normál prezentáción a befogadók ülnek: pulzus lassul, oxigénszint csökken, 15 perc múlva a nézők fele alszik. Persze a jó preZENtáció, az más. 
Hátrányok:
  • Mint a legtöbb valóban működő brainstormingnál, az ötletelőknek itt is jelen kell lenniük.
  • Elvben jól hangzik, hogy alig kell hozzá eszköz, de nem is olyan könnyű jó csomagolópapírt találni. Azért az utóbbi években javult a felhozatal.
Persze ezer més helyen is megtalálható a technika és variációinak leírása, hogy stílszerű legyek, pl. a Business Analysis Blog-ban is.

2010. február 9., kedd

Brown Paper

Reflexió
A második hét második hétindítója tényleg felkerült a htk01 ustream csatornára. Minthogy pp szereti azokat a bejegyzéseket, ahol vizuálisan is megjelennek, ímhol egy churchilli gesztus.
Amiért a fényezésen túl blogolok: Hátha valaki nem ismeri: a fogalomtérkép 0.5-ös változata számomra a Brown Paper Modelling, amit ugyan már tucatnyi éve nem használtam, de akkor verte a megismert kortárs csoportmunkás ötletelő megoldásokat. Gyanítom, most is versenyképes lehet.
Előnye, hogy gyorsan, kevés eszközzel, szinte bárhol használható, csoportos ötletelésnél. Hátránya hogy az eredményt valahogy fel kell dolgozni, mert egy nagyobbacska csomagolópapírt elég nehéz emailbe vagy dokumentumba ágyazni.
De előkészítő ötletelésre nagyon jónak találtuk. Akkoriban a világ egyik legnagyobb konzultáns, informatikai és üzleti tanácsadó cégénél  dolgoztam, futotta csilliárdos gépekre, szoftverekre, s mégis.

A csomagolópapír szerintem jól ötvözhető a fogalomtérkép készítésével, persze nem kell hozzá gép, internet, csak papír, ragacsos cetli, gyurmaragacs és egyéb filléres cuccok és persze jó gondolatok.

























Just a perfect day...

énekli Pavarotti, s persze Lou Reed is, hja, a sajátja, én meg csak linkelni merek itt a jogvédett tartalomra, de legalább megneveztem a szerzőt, előadót.

Akció-reakció, hangzik el a Kóristákban. (Na jó, mozifileknek: Action, Réaction, Les Choristes). Illenék blogolni valami témábavágót.
De körbekerülöm, mint kutya a szőnyeget (Lajka a Földet, stb).

A címről:
  • Just a perfect day, csak mert ez nekem nem az. (Fogorvosi örömök, elvesztett buszjegy, nemlétező buszjárat, felesleges utazás, stb, nem nyalogatom tovább a sebeim, bár a számban lévén nehéz elkerülni). Hogy miért Pavarottitól? Később.
  • Igen, a címre kattintva optimális esetben elindul a zeneszám (persze a görgővel kattintva vagy egyéb, oprendszer és böngészőfüggő módon el nem veszejtve a blogot az aktuális ablakból — ezt a kevésbé böngészőbarát, de jó szemű olvasóknak szántam)
  • Nem csak az lenne a szándékom a címzenékkel, hogy illusztráljam, hangsúlyozzam, ellenpontozzam, stb a mondókám. Időbeli korlátnak is szánom: a zeneszám hosszánál nem kellene tovább tartson a szöveg elolvasása sem. Elmélázhatnék arról, mennyi is az átlagos olvasási tempó és romlik-e, mit tesz ezért vagy ellene e gépújvilág, de más már megtette.
A betűméretekről:
  • A normál méretű betűk tartalmazzák a fő szöveget. 
  • Az eggyel kisebb méretűek már nem annyira fontosak, de még a témához tartoznak.
  • A legkisebbek csak irodalmi munkásságom részét képzik, kihagyhatóak. Mint például ez a mondat, amelyikben az 'írói (vagy irodalmi? szerencsére már nem pontosan emlékszem) munkásság' csurkai mém (sic!, nem rém) örvén remélem, hogy az idei választás inkább nyelvi leleményekben lesz gazdag, mint xenofóbiában, populizmusban, rágalmakban és egyéb (verbális) gazemberkedésben. Nem tudom mire alapozom az optimizmusom.
  • Tudom, a jelenlegi sablon (css, smink, formázás) nem tesz különbséget az utóbbi két méret ('kicsi' és 'legkisebb') között, de eljön még az a nap is...
Pavarottiról:
  • Kedves bácsi, szépen operál, de amit itt tesz, nekem nemigen passzol sem a zenéhez, sem a szöveghez. Sebaj, én is írtam már érdekesebb bejegyzést. 
  • Mégis őt választottam, mert kicsit olyan itt, mint nekem a FreeMind. Végre témához értünk!

FreeMind

Hetek óta itt csücsül a gépemen. Az első találkozásunk (2009.02.16) kínos volt.  Többnyire nem szoktam ám ennyire tudni az első randik időpontját, de gép új világban tetteink naplózódnak. Ráadásul megírtam a htk01 közösségnek emailben is.
Linux alatt a freemind 0.7.1 (Jorg Mueller's Freemind)-ot este próbáltam, de nemigen boldogultam vele (öt percet szántam rá, és ma reggel is egy percet). Az About szerint 2000-2001-es fejlesztés, talán ezért kevésbé kezes bárány, mint a Bubble.us.
Miért nem szerelem első látásra?
  • Igényes Finnyás vagyok. Ha nem jövök rá az első percben, nagyjából hogyan kell használni, akkor hajlamos vagyok azt hinni, az eszköz vacak. Persze beismerhetném azt is, hogy én vagyok a béna, de ki szeret ilyesmit mondani magára? Ezért  is vannak a barátaink, nem? :)
  • A felhasználói élmény szerény, valamelyest kisebb, mint egy iPhone vagy Nexus One esetén. Igaz, a 2000 körül gyártott mobilokért is csak egyre kisebb használói kör rajong. A link stílszerűen egy független felhasználói élmény tervező blogjára mutat. Újabb szakma, amiről alig tudok valamit, pedig jobban érdekel, mint a műkörömépítés, pedig ez utóbbi OKJ-s szakma, én meg itt állok, szinte munka nélkül, ezért is hízik a blog.  
  • A belső leírás or: Documentation, since it's written in American English  – meglep valakit? – természetesen gondolattérképként készült, magával a programmal. Olyan, mint  ha a kezdő nyelvtanulónak egyből egynyelvű szótárat adnék a kezébe: bizonyára jobb, hasznosabb, de elbizonytalanodik tőle a nebuló.
  • Ha már gondolattérkép, legyen kövér: meglehetősen egyszerű fába van rendezve a dokumentáció, ami strukturálisan korrekt, de nem illusztrálja  kellően az egyébként elég tágas eszközkészletet. Ez persze lehet előny is, ha van az embernek ideje találgatni, próbálgatni. 
  • A dokumentációban lehet keresni Ctrl+F kombinációval, de az a sok levél ellenére nem leltem meg  bennük a pp által megírt Insert és Enter billentyűk használatát. Az én szegénységi bizonyítványom, hogy előbb jöttem rá, hogyan kell szép felhőcskébe foglalni a csomópontot, vagy hogyan kell kövér pirosra cserélni a vékony fekete vonalat, mintsem gyermeket vagy testvért tudtam volna létrehozni egy billentyűvel.
Miért kedvelem mégis:
  • Gyorsabb, mint a kattingatós programok. Feltéve hogy tudsz az Enter, Insert, Alt+Enter, stb billentyűkombinációkról.
  • Olcsó, mert ingyenes. Persze csak nekem. Akinek az idő pénz, az vesz egy kész megoldást.  
  • Open Source. Dalia koromban ez a fogalom még nem létezett, bár akkor is lelkes híve voltam. Amikor élvezetből programoztam, még PC se nagyon volt, de hagyjuk a történelmet, a kor nem érdem, csak állapot.
  • Gyorsan, egyszerűen telepíthető Ubuntu alatt. A debiant 1994-ben töröltem a gépemről, azóta sokat fejlődött a világ, én is, miután mégnéztem a talán legritkább pingvinfaj élőhelyét, visszatértem a Unix kebelére, a kis fiatal Ubuntuhoz.
  • Nem kell hozzá internet. Ez pl. azért fontos, mert ma majdnem lekéstem a buszomat, mert nem volt internet. (Nem azt, amit egy órával késtem le, hanem egy következőt). Egy újpesti buszmegálló melletti boltban vettem két filmet, s kézzel írtak számlát, ami egy elektromos és elektronikai szaküzletben furcsa. Azt mondták: nincs internet, nem tudnak géppel számlázni. Mindketten örültünk, hogy a számlatömbhöz világosban még áram sem kell. De idő annál több.
Miért kedveli más?
Tanulság:
  • Iszonyatos mennyiségű HowTo video van a neten, ha decemberben az öt percből kettőt a keresésre szánok, mindenki jobban jár. Nem írom meg a 17-i levelem, s tán ezt a bejegyzés is hamarabb elkészült volna.

2010. február 4., csütörtök

Dance With The Devil - Immortal Technique

avagy a technika szőrdöge: az igéret még szó

Tegnapelőtt felelőtlenül kijelentettem, írok tegnap az xmarksról. Bár oda akartam írni, hogy ha tegnap nem, akkor majd később, mégsem tettem, nehogy a leírt szó mágiája ellopja az erre szánni vágyott időt. És mégis.

Szerecsenymosdatás: a tegnap ráment a munkára, nem jutott időm szórakozni blogolni. Majd tíz éve nem adtam át új szoftvert, már elfeledtem, milyen időrabló és fárasztó tud lenni. Pl. sokkolt, hogy egy fejlesztőcégnél az ósdi és különc, feledni való IE6 -ot használják. Mert az egyik legnagyobb nemcsakmagyar szolgálTatónál ez a szabvány.

Gyors leszek, mert dolgozni kell:
Az xmarks (szül: foxmarks) eredetileg egy Firefox plug-in volt, de szépen kinőtte magát. A leggyakoribb böngészőkbe integrálható. Amikor használni kezdtem, még csak a jelenleg legnépszerűbb böngészőhöz, a Firefox-hoz létezett, de nekem ez pont elég volt. Ma már:


Célja: Könyvjelzők, jelszavak platformfüggetlen szinkronizálása különböző számítógépek között. Az elejét nem magyarázom, ott a Ffox súgó Fogalomtára.

Miért használom:
  • Több iskolában tanítottam, otthon is akadt több gép. Felkészülés közben ezt-azt eltettem volna könyvjelzőbe, hogy az órán gyorsan előkapjam. Most más eszközöket (is) használok, de az xmarks megmaradt.

Mire nem használom:
  • Jelszavak tárolására. Két éve még nem hittem el az akkori ismeretlen plugin-gyártónak, hogy nem él vissza a jelszavaimmal. Most már elhinném neki, de ha milliószámra lehet visa-adatokat lopni, ezt se lehet óriási dolog feltörni. Másként őrzöm a jelszavaim.
  • Könyvjelzők szétosztására. Elvben el tudom képzelni, hogy a diákgépeken feltelepítve a plug-in-t egyszer bejelentkezem mindegyik gépen valami tanári jelszóval és leszinkronizál(tat)om az adott órán szükséges linkek könyvjelzőit, de ez nekem túl körülményes. Különösen, mert - ahogy illik - mindenkinek saját felhasználói profilja van. Egyszerűbb felrakni egy intranetes weboldalra a címeket és kattintsanak rá a nebulók. De pl. egy könyvtári környezetben vagy teleházban, ahol nincs kismillió user profil, el tudom képzelni erre is.
Előnyei:
  • Ingyenes.
  • Könnyen hordozható. Telepítés után - ha hajlandó vagyok legalább ezt az egy jelszót tárolni az adott gépen - automatikusan szinkronizálja a helyi gép adott felhasználójához (hozzám) tartozó jelszavakat a gyártó szerverén lévőkkel. Ha bizalmatlan vagyok, akkor szinkronizáláshoz bekéri a jelszót.
  • Gép újratelepítésekor nem kell a könyvjelzőkre (és jelszavakra) ügyelni. Természetesen bármely böngészőből elmenthetők a könyvjelzők, de ki gondol erre a sokadik összeomlás előtt, ha nem paranoid, rendszergazda vagy régi motoros? Régi szép prePC idők, amikor az oprendszer még ROM-ban volt, a nagygép meg a stáb dolga volt, internet, vírusok pedig majdnem sehol.
  • Megbízható. Eddig sosem hagyott cserben. Ha a szerver halott, legfeljebb nem most, hanem legközelebb löki föl-le a legújabb könyvjelzőim.
  • Egyszerű, "nagyibarát". Ha a felhasználó csak a saját böngészőjében igazodik el és az is több, mit elég neki, pl. nem akar újabb és újabb desing-ú, számára túl bonyolult, újdonász weblapokat megtanulni, akkor ez pont elegendő. Automatára teszed a nagyinak, oszt jól van. Te pedig bejelentkezel a neten a jelszavával, és máris berakhatod neki holnapra egy újabb nyugdíjasklub linkjét. (Ez csak feltevés, az én nagyszüleim nem élték meg a infokommunikációs robbanást.)
Hátrányai:
  • Elvileg egyszemélyes. Persze ha többen használják ugyanazt a jelszót... Lásd fenn: Mire nem használom
  • Csak könyvjelzőket kezel. De azokat jól. Ismeri a tag fogalmát, de - amennyire tudom - nem lehet vele az egyes weboldalakra megjegyzéseket, cimkéket, ragacsokat, ábrákat, animációkat, stb ragasztani. Mondjuk, ez utóbbi előnyként is felfogható, néha rühellem a jópofik diigo public cimkéit. Szerencsére ezek a zajok kikapcsolhatóak.
Most ennyit. Hadd legyen itt pár élőkapocs is:
És egy video: van még kismillió másik is, persze.

2010. február 2., kedd

HipO Thesis - Paranoia chica Pho

Tegnap előkészítettem ezt a postot, hogy ma tudjak dolgozni, s ne "kelljen" írnom.
Szerencsére az ámítógéppel, vagy valami angyallal olyan jó iszonyban vagyunk, hogy ha már túl sok időt töltöttem valami felesleges munkával, akkor áram szűn, szöveg tűn, vagy egyéb móka révén valami elsöpri botorságom durva lábnyomát.
A post kutyafuttában arról szólt, hogy nem értem, mijaza hipotézis, és hová teszik. Ástam kutat, míg a legjobb megfejtést a +iromhelyetted.hu oldalon leltem meg. Szándékosan nem linkelek, mert az oldal néhányak számára esetleg morálisan megkérdőjelezhető céllal készült. Aki rászorul, úgyis megtalálja.
A post stílusára jellemző volt a (megmaradt) cím mögötti videoklip.  Ja igen,  a cím mögött mindig valami szerintem a témához illő klip van. Nem bánom, hogy az enyészeté lett. Enyészet témában Piazzola nálam sokkal szebben ír. Kottát biztosan.
A mai postig istók zicsi dolgozom kicsit, nehogy szembeköpjön valaki a tükörből. 
Ha nem ma, hát holnap írok az Xmarks-ról pár sort.

2010. február 1., hétfő

After The Broadcast (Extended Version)

Énekli BitterOldMen, ahogy a TeCsövön kifér. 
 
Véget ért a HTK01 első magyar első konnektivista első kurzus első adása. Alant megtekinthető. Feltéve, hogy a böngésző leküzdi a Flash animáció lejátszásával járó gondokat és megbírkózik rengeteg párhuzamos nézővel is. Én már leküzdöttem a ustream hibáját: elfelejti lezárni az HTML utasítást, amit a blogger.com nem annyira kedvel. Ezek a profik szerencsére megmondják, mi bántja őket.


Teaser: Egész jó volt. (A de-k lejjebb)

Részletek:
  • A kameraszög megfelelő. Szemből unalmas, ahogy egy onleány vagy onfi joggal megjegyezte (nevét feledém, bocsi, fedje a személyiségi jogok jótékony fátyla). Egyetértek, még ha nem is a kameraszögre gondolt. Kulcsi vagy más pszichológusok kijavítanak, ha tévedek, de valaha azt tanultam, a 12-140° közötti beszélgetőszög lehet optimális a meghitt, feltáró, egyenrangú segítő beszélgetésekhez. A híradók szemből nyomják, de ott más a tempó. Erről később. 
  • Kulcsi gyakran alig látszott. Gyakran félbevágva létezett, nem csak deréktól felfelé, ami noórmális, hanem a lehajtott fej miatt szemébe lógó haja által amúgy is félbevágott tekintetét a képkivágás is gyakran rejtette. Ami nem baj, ha nem látszik és ha nem ő beszél. Ráadásul a témához illik, hogy a gazdi szerényen háttérbe vonul. Legközelebb jobb lesz.
  • A prezentáció szövege hagyott elkalandozni. Mea culpa. Mint ember, tökre megértem a diákjaim, amikor elkalandoznak, nem lehet mindig rám figyelni, egy kamasznak van ezer jobb dolga is, mint figyelni az iskolában. Tanárként az is dolgom, hogy ezt észrevegyem és azonnal levonjam a következtetést: lehet, hogy valamit rosszul csinálok. Na, ez az az előny, amit a ustream a jelenlegi sávszélesség mellett nem tudhat: nem adhat élőképet rólunk. Ez van. Szerencsére a felvételt vissza lehet pörgetni.
  • Jó, hogy két beszélő van. Ez bevált a rádiónál, TV-nél is. Amikor az egyik már belegabalyodik a mondókájába, a másik elegánsan kisegíti. Természetesen a kereskedelmi médiáról beszélek, itt nyilván minden flottul ment.
  • Kicsit híg volt az anyag. Vagy én vagyok sűrű? Ne legyek oly szívtelen: ez csak egy bevezető előadás volt. Minap néztem egy profi bevezető adást az SMMU-tól. Nagyon ügyes podcast volt, olyannyira, hogy le is loptam mentettem a prezentációjukat képenként. A hang rádióminőségű volt, de a szöveg jó volt: profi előadók, meghívott telefonos vendégek, 1-800-as számon is lehetett kérdéseket feltenni. Kedvet csináltak! Persze a kurzus csak most, csak nekünk 5000 USD helyett 1250. Haha. Ha fizetős online oktatást akarnék csinálni, valahogy így kezdeném. Igaz, náluk sincs kolbászból a kerítés, a webcast.com pluginja csak Windows alatt megy: linux, Mac nem haverjuk.
  • Viszont: a htk01 ingyenes kurzus! Reméljük, így is marad. De azért szerintem elbírna az osztalyterem.hu egy paypal logót. Aki nem akar pénzt adni érte, majd nem kattint rá.
Summum:
  • Köszönöm az előadóknak a sok munkát, amit beleöltek. Várom a folytatást. Legfeljebb a következő podcastot már nem online nézem. Ezzel elvész a chat varázsa (nem kerülök bele a tévébe), viszont lehet előretekerni.
  • Gondolkodom azon, milyen eszközt mutathatnék be. Igazából az oktatásban az ideillőek közül csak a Google eszközeit használom (gMail, gDocs, Picasaweb, sites, Groups, stb) bár most kicsit haragszom rájuk, egyre megbízhatatlanabb a Docs. A többihez vagy a diákjaim kicsik, vagy én. Iwiw-et, Facebook-ot, Twittert csak nagy testvér figyelő szemeként használom, 18 éves kor előtt alig tanítom, eszemben sincs a középiskolásaimat függővé tenni :)

    2010. január 31., vasárnap

    Minek? Minek? Minek? Minek?

    énekelte az A. E. Bizottság a nyócvanasok elején, tán 1983-tól.
    De ez a blog nem róluk fog szólni. Vagy ki tudja.

    A blogot azért indítottam, mert megmondta a tanárbácsi a zosztályba', hogy ez a feladat. Holnapig.
    Hogyaszondja:

    Előkészítő feladatok

    1. Szakmai blog. Hozzál létre egy szakmai blogot, ha eddig még nem tetted meg. Érdemes a magyar szolgáltatók közül keresni egy szimpatikusat, ha magyar nyelven kívánsz írni. Az írás révén tanulsz: a cél nem az, hogy tömegek olvassák az elmélkedéseidet, hanem az, hogy legyen egy kényszerítő erő, melynek engedelmeskedve szavakba kényszeríted gondolataidat.

    Vannak további pontok is, de ne szaladjunk előre. Legyünk túl ezen, még ha fél szívvel is. Fél szívvel, mert az utóbbi majd' harminc  évben jajj! ez fájt négy szakmát sajátítottam el, az ötödikben dolgozom és épp valami hatodikat keresek, ha nem sikerül az előzőeket valahogy összegyúrni. Höhö, connectivism. Az első kettőben már nem tartom magamat annyira szakembernek,  hogy érdemes blogot indítanom, a maradék háromból kettőben még nem gondolom magam eléggé szaktekintélynek, az ötödikről talán felesleges lenne egy 99. újabb magyar nyelvű blogot indítani, a hatodikról pedig még nem is tudom, pontosan mi lesz. Biztosan bizonytalan vagyok.

    Most látom, hogy a magyar szolgáltató kritériumon elhasalok. Bocs. A többi blogom sem magyar szolgáltatónál van, volt, viszont elérhetők globalice, amire nagy szükségem volt egykoron, de ezt már kinőttem. Az ékezetek régebben sem a böngészőből, legfeljebb a billentyűzetről szoktak hiányozni.
    Tömegek nem fogják olvasni, ez tutti. Naná hogy azért írom le, hogy a történelem, ah, megcáfoljon :) Különösen, ha így maradnak a színek és betűtípusok, de ez ráér.



    Ha lesz feladat, lesz bejegyzés is. Most ennyit, több már igazán csak exhibicionizmus lenne. Miért, ez nem az?   That's All Folks!